Az előző fejezetben a Birodalom múltjával foglalkoztunk, úgyhogy most jöjjön akkor a jelene: Space Communism!!! Egyszerűen adja magát, hogy a (demokratikus) szocializmus politikai eszménye a (liberális) kapitalizmus gazdasági racionalitásával amidőn párosul, az a világűr meghódítását eredményezze. A Szovjetuniónak, amint ezt írom, kb kétmilliárd polgára van & a bolygó szárazföldjének nagyjából harmadát-negyedét foglalja el: a legnagyobb szovjet város New York a maga 28 millió lakójával, a legnépesebb tagállam pedig Irán, ahol csaknem félmilliárd ember él. Eme hatalmas birodalom olyannyira heterogén, hogy hivatalos nyelve & fővárosa nincs is, hanem csak a tagállamoknak egyenként…
Habár ennek az uniónak is van 1 szövetségi területe, ami itt is DC, mint Amerikában: District of Crimea. Itt kb 70 millió ember él, vagyis a félsziget egész partvidéke nagyjából úgy fest, mint Miami Beach. Másrészt az angol itt is a világnyelv, amit a legtöbb szovjet ember az anyanyelve után legjobban beszél, noha magasabb körökben azért illik ám oroszul is tudni. A Krím a jelentőségét amúgy annak is köszönheti, hogy Törökország európai csücskét a második világháború hevében egyszerűen megszállta a vörös harsereg, így az jelenleg szintén szövetségi terület: ez a DB, District of Byzantium. A Harmadik Róma visszafoglalta a másodikat, ezért Istanbul európai felét azóta is Konsztantyinopolnak hívják a vörös hadsereg tisztjei egymás közt. Híres komcsikról ellenben régi városok itt nincsenek elneveznve, csak újak. A régiek átnevezését az utókor sztálinista elfajulásnak tartotta, tehát visszaadták inkább a régi neveket.
Ez az unió tehát alapvetően liberális & demokratikus, mint Amerika, ám a kultúrájára azért elég erősen rányomja bélyegét az orosz kollektivizmus is, amely a század második felében többek közt az űripar fékezhetetlen fejlődését is hajtotta. A gazdaságnak két szintje van: alul a magas szintű tervezett együttműködésen alapuló primer szektor felel olyan dolgokért, amelyekre mindenképpen szükség van az országok boldogulásához: az észszerűséget itt a verseny helyett a demokratikus nyilvánosság biztosítja. A második gazdaságot a szabad verseny uralja ugyanúgy, mint a kapitalizmusban, csak a bérmunka tömeges alkalmazása tilos. Itt szövetkezetek vannak! A szovjet alkotmány viszont lemond a termelők & fogyasztók közt az érdekellentét végleges feloldásáról, amely a gazdasági életben a kvázi-kapitalista kereskedői szakma létjosogultságának elfogadását jelenti: ennek az alkotmányjogi részleteibe most ne menjünk bele, hanem elég az hozzá, hogy a Kereskedelmi Bizottság (MerCom) nagy nemzetközi központja 1953 óta a Wall Streeten található!
