A felolvasóesten találkoztam először Jade Lenskyvel, mert neki ez igazából meglehetősen hazai pálya volt az apja révén, aki szintén gyakran szervezett ilyen körbeülős szabad esteket is, ahol mindenki sorra került. A Blaha Lujza tér környékén voltunk lent 1 anarchista pincében, amit Ő bizony fölkeresett részben a csapata kevéért is, mert abban eleve nagyrészt fura figurák voltak, akik már otthon se nagyon epekedtek a “normális” emberekért. Úgyhogy itt valósággal menekültek előlük, olyan idegbeteg arrogáns tahóknak tartották az itteni magyarokat az ottaniakhoz képest, akiket viszont imádtak!
Mégis ide került a misszió főhadiszállása, mivel odaát egyrészt igen erős volt a mindenütt jelenlévő hatalmas magyar ExCom berkeiben a notóriusan progresszív Black Swan frakció, másrészt ideát a sötét ügyeik intézéséhez is igen előnyös volt hazánk politikai helyzete. Társadalmunk fősodrából kilógó különcök után kutatott hát Izabel, akik inkább az ottani magyarokra hasonlítottunk, mint saját honfitársainkra! Ezért figyelt föl a semmirekellő barátaimra 1 estén, amikor épp nem velük voltam, ám a fészbúkon egyikük meghívta e rangos eseményre, úgyhogy ott volt. Nagyon ott volt! Hétre érkezett, vagyis én mire odaértem, Ő már igen élénken diskurált a Házigazdával a Barbarossa-hadműveletről, miközben a bútorzatot együtt rendezték. A Bluetooth-os hangszóróból szovjet szintipop-dalok szóltak…
Nyilván egyből beleszerettem, mert egyrészt őszinte érdeklődéssel fordult felém, másrészt jól megbabonázott a hatalmas impozáns termetéhez képest igen finom & könnyed mozgása, testbeszéde, akcentusa, dögös izgalmas ruhái. Kopott börcsizmájának a közepes méretű tömzsi sarkával együtt majdnem két méter magas, de talán még annál is több! Természetellenesen hosszú ujjaira mindenféle titokzatos gyűrűket húzott, amikről nagyon szívesen beszélt mindig, amikor a kezeit nézegettem, körmeit élénk pirosra festette. Szinte elolvadt, amikor megjegyeztem, milyen szép kezei vannak, mert állítása szerint a férfiak sokkal inkább kritizálni szokták, hogy milyen nagyok. “Hát igen, én ilyen hústorony vagyok, bocsi, ez van!”
