Szóval így hívták úrnőmet a fészbúkon, ahol különös érdeklődéssel alázott & idomított 1 hülye mainstream gender-csoportban január elején, még bőven a vizsgák alatt: behánytam 1 nagyon idegesítő & megterhelő clickbait véleménycikkre, amit az ország legnagyobb női magazinjának a fészbúk-oldaláról osztott a cicivillantós buja flegma képével 1 nagydarab tiptop juppi ribanc. Valami beképzelt HR-es maca, aki hozzám hasonló éhenkórász gyakornokokat eszik a menő cégénél reggelire, oszt’ attól van ekkora arca, hogy rohadna meg! Annyira gyűlölöm!!! Tele volt ezekkel a csoport, a cikkben pedig az a tipikus hormonális picsogás ment végig, ami a jobboldal szerint úgy általában az egész nőmozgalom védjegye. Hogy a nőknek nincs is szükségük a férfiakra, hanem csak a férfiaknak a nőkre, s ezt kihasználván a passzív ellenállás eszközeivel hogyan kéne térdre kényszeríteni őket, hogy inkább ők pitizzenek a jogaikért. Ekézték is rendesen az eredeti posztot urak & hölgyek egyaránt + Vele együtt védte még néhány flegma maca, ott lökték mindenkinek a frankót.
A konzervatív “kritikák” nyilván csak még jobban felbasztak engem, ezért úgy döntöttem, a hölgyre fogom az asztalt borítani. A csoport minden értelmesebb tagja kivétel nélkül mélyen kussolt ott nyilván érthető okból: ha jót vagy semmit, igen, akkor inkább semmit! Volt 2 helyeslő komment + jó sok lájk, oszt’ annyi. Na, mondom, csapjunk a lovak közé! A feminizmus ugyanis nem arról szól, bazmeg, hogy a degenerált hímsoviniszta bikádat ilyen faszságokkal shit-teszteled a plázában, hogy még nagyobb seggfej legyen, mert Te arra izgulsz. Hanem arról, bazmeg, hogy amire Te izgulsz, abba belehal minden héten 1 nő, aki csupán annyival kevesebb Nálad, hogy a családja nem tudta kitaníttatni PR-menedzsernek, hogy rohadnál meg!
