Hasonlítok a nagyapjára, érted, ez a vagány! Méghozzá nem is csak az arcom, hanem sokak szerint a habitusom & beszédstílusom is, amikor igazán önmagam vagyok. Pedig ám ő 1 igazi keresztapa volt, aki megélt & meghackelt 1 egész évszázadot, míg én csak… Mindegy! Hibáimat az elvtársak emiatt nem eredendőnek vélték, hanem pusztán sajnálatos körülmények eredményének: Nagyapa hogy egyszerűen nem engedhette meg a benne szintúgy lakozó jellemvonásaim elfajulását súlyos hibákká, tehát az elvtársak végül addig rúgdosták a seggemet, hogy végül nekem is elég gyorsan le kellett róluk szoknom… De most ebbe még ne menjünk bele!
Ugyebár ott tartottunk, hogy odaát Lensky százados & Szvoreny őrnagy épp a mi világunk történelmének buzgó tanulmányozásába fogtak bele, tehát ennek apropóján mi most az övékébe vetődjünk! A fotót, amelyet a nagyapjáról először láttam, maga Izabel mutatta nekem: tökéletes frizurával & nagyon szépen fazonírozott bajusszal gyönyörű nyalka SS-egyenruhában ráz éppen kezet rajt magával a Führerrel, büszkén mosolyogva rá. Kedvenc unokájához hasonlóan kedélyes & energikus volt, úgyhogy a legtöbb híres fotóján olyan megnyerő mosolya van, hogy az ember valósággal beleszeret!
Szerették valóban az emberek, akiket alkalmasint viszontszeretett amúgy nemtől függetlenül, minthogy notóriusan biszexuális volt. Ilyen szempontból tehát annyira nem hasonlítottunk, noha rólam is néha készültek azért előnyösebb képek - talán bajusszal is, amely ábrázatomat viszont a bulinegyedben egy nagyszájú dekadens ifjú hölgy így jellemezte: mint egy negyvenéves számtech-tanár, akit a felesége otthon terrorizál. Yo! Pár nap múlva le is nyírtam, aminek a rokonok is megörültek, mert szerintük is ezzel tíz évet fiatalodtam. Hát igen, a Nagyapának azért jobban állt az a kis bajusz...
